Művelése még kevésbé tudományos, mint inkább gyakorlati feladatok körét jelentette. Ezen gyakorlatias formájában mára visszaszorult, de például Nagy-Britanniában máig élő és működő szervezete és hagyománya vanA heraldika a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány. Magyar elnevezése: címertan. Tárgya szerint a heraldikának két nagy területét lehet megkülönböztetni. Az egyik a címertudomány, amely a címertan elméleti részét alkotja. Ez foglalkozik a címeralkotás szabályaival, a címertörténettel, a címerjoggal, a címerleírással és a címerszimbolikával.

A heraldika másik, gyakorlati területe a címerművészet, amely a címerek szerkesztésével, a
motívumok és alakok készítésével foglalkozik. Ez utóbbit ma már csak néhány helyen művelik.
Értelmezés: „a középkori fegyverhasználaton alapuló”: a címerek fő részeinek eredete a tényleges fegyverhasználat volt, a címerábrázolások is erre a forrásra mennek vissza, és hagyományosan megőrzik ezeket az elemeket a lovagkor lezárulta után is. A fegyverhasználaton alapuló eredetet mutatja az is, hogy a címer szó minden nyelven a fegyverhasználattal való szoros kapcsolatot mutatja, a fegyver szóból származik. A címer neve:
latin = arma, armorum
olasz = arma
angol = arms
francia = armes, armoiries
német = Wappen
A magyar címer szó a francia cimière szó átvétele révén kerülhetett nyelvünkbe, valószínűleg a 13.században. Az eredetileg csak a sisakdíszt jelentő szó a magyarban jelentésbővüléssel vált a címer egészének megnevezésévé. „meghatározott szabályok szerint szerkesztett”: csak az a jelkép tekinthető címernek, amely a heraldikai szabályoknak megfelel. Ez a kötöttség elsősorban a jelentős heraldikai hagyományokkal rendelkező területeken (pl. Anglia) érvényesült maradéktalanul. A magyar címerművészetben ugyanakkor számos aheraldikus (a heraldika klasszikus szabályait megszegő) címer is megtalálható.
„jog szerint használnak”: a címer szabályos (értsd: jogszerű) használatának mindig valamilyen
jogforrásra kell támaszkodnia. A címerek jogerejét kezdetben a szokásjog, később kodifikált jogi környezet biztosította. A címerhasználat szorosan összefonódott a nemesi joggal, így a nemesi jogot érintő változásokat (pl. házasság) a címerhasználat változása is követte.
„állandó jelleggel használnak”: a címer következetesen használt, állandó jelképe tulajdonosának, így sajátos funkciói (pl. hitelesítő eszköz, tulajdonjegy) is kialakultak. Az állandóság egyben a használat következetességét is feltételezte, vagyis a címerek önkényesen még részben sem voltak megváltoztathatók.
A címer vagy címerviselés szabályainak meg nem felelő jelképet csak jelvénynek minősíthetjük,
ezekkel önálló segédtudomány, az insignológa = jelvénytan foglalkozik.
A címerek kialakulása a lovagi harcmodor elterjedésének köszönhető. A páncélba öltözött lovagok, mivel arcuk nem volt látható, a megkülönböztetés érdekében pajzsukra különféle szöveteket, állatbőröket húztak, mintákat, alakokat festettek.
A lovagság révén a címerviselés összeforrt a nemesi származással. Később már nemcsak nemesek, hanem polgárok, városok, testületek is használhattak címert, amely – egyéb funkciói mellett – az összetartozás kifejezésére is hivatott volt.

Azt az időszakot, amikor a címeres pajzsok még tényleges használatban voltak (lovagi seregek, lovagi tornák) az élő heraldika korának nevezzük, ez a 12-15. századot jelenti. A 16. század óta a hanyatló heraldika koráról beszélünk. A 16. századtól kezdődő időszak a hanyatló heraldika kora. A ’hanyatló’ kifejezés semmiképp sem értékítéletet jelent, pusztán azt, hogy a címerhasználat és a címerjog elemei az élő heraldika korához képest elszakadtak a mindennapi használat környezetétől. A címerek díszítő funkciója erősödik, és bár erre a korszakra már az uralkodói címeradományozás válik kizárólagossá, a címerek jogbiztosító szerepe gyengül. A címerszerkesztés szabályai fellazulnak, a címerek tárgyiasult formában már ritkán jelennek meg, legtöbbször képi formában lehet találkozni velük.
A címer olyan, általában pajzson viselt, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett színes jelvény, melyet egy család, intézmény vagy testület a saját maga identifikálására örökletes, állandó jelleggel használ.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás